Évértékelés, avagy mi is volt ez a 2011 – 2.rész

Túl van mindenki a szilveszteri bulikon, ahogy láttuk és hallottuk sokak nem vették félvállról az év búcsúztatását. Eljött az ideje az évértékelő cikkünk második részének is, melyben a Magyar Országos Bajnokságtól a Val di Sole-ben rendezett világkupáig jutunk, mindezt hét versenyen át.

A kezdetektől, azaz a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség 1993-as megalakulása óta most először került arra sor, hogy a downhill Országos Bajnokság külföldön rendeződött meg. Ami elsőre lehet idegennek hangzik, de más sportágakban (ahol a hazai lehetőségek aktuálisan, vagy hosszútávon nem adottak) igen jól működik. Sokan nagyon kíváncsiak voltak már egy ilyenre évek óta, valamint nem is kellett messzire menni, három óra utazás és a cél a közkedvelt Semmering.

Évértékelő cikk révén nagyon nem is megyek bele a verseny összefoglalásába, ha esetleg lemaradtatok volna róla vagy nosztalgiázni szeretnétek, akkor megtekinthetitek itt: http://offline.hu/blog/li... . Néhány száraz tény, ami számunkra nagyon kedves: Liszi Attila fölényes (8 mp-s) győzelme, Kántor Miklós és Lukács Rajmund hajszálnyi különbsége a dobogón, ami így komplett LiMiT-es lett és további 4 helyezés a top 10-ben, azaz 10-ből 7! Ettingshausen Máté fiatal kora ellenére vitte a Juniort, mögötte Szőke Simon a harmadik helyen, továbbá Deli Győző egy Masters és Veres Bogi egy Női ezüstérmet hozott el.

Kép: Liszi Attila és Ettingshausen Máté a két bajnok, és az Elite Férfi dobogó: Kántor Miklós, Liszi Attila, Lukács Rajmund

Voltak drámák, örömök és esések, például Attila egyetlen mérvadó idejét a döntőben kellett hogy fussa, mivel az időmérő rajtjában defektet kapott, vagy Rajmund utolsó kanyaros esése, de ezek mind-mind benne vannak ebben a sportban és talán még színesebbé teszik azt, még ha nem is mindig tudunk akkor ott örülni annak. Szóval rengeteg kellemes élménnyel és eredménnyel térhettünk haza és készültünk a következő versenyre, a leogangi világkupára (http://offline.hu/blog/li...).

Ez nem csak egy „sima” világkupának számított, hanem különös jelentőséggel avagy fontos tapasztalatszerzéssel bírt, hiszen idén itt rendezik a világbajnokságot. Az eseményen magyarok közül a teljes OB dobogó jelen volt, Liszi Attila (LiMiT Racing Team), Kántor Miklós (2GP LiMiT Team) és Lukács Rajmund (LiMiT Racing Team). Idén lett egy új szabály az OB-n szerzett UCI pontok elszámolása tekintetében, ami jelen esetben nagyon rosszul jött nekünk. Csak nyár végén, egy időpontban írták jóvá az UCI pontokat, nem pedig a versenyt követően, azaz Attiláék nem kapták még meg akkor a „jussukat” és így a fontos alacsony rajtszámok helyett bőven 200 felettiekkel kellett menniük. Ez azért volt aggasztó mert a 150. induló után megindult az égi áldás és sártengerré változtatta a pályát az időmérőn. Hosszú lapos pályarészek, gyökeres szakaszok, nem kell ecsetelni. A magyar különítményből Attila zárt a legjobban, a 80. döntőbe jutást érő helyezéstől 13 másodpercre. Nincsen „mi lett volna ha”, de semmiképp sem adhat okot szomorkodásra. Köszönjük a Mountain Beach-nek a vendéglátást!

Elérkeztünk a 2011-es évünk legsikeresebb nemzetközi versenyéhez, ami nem is lehet más, mint a Jasna-i Szlovák Kupa. Nem szaporítom a szót, itt http://offline.hu/blog/li... található a beszámoló, csak a száraz tények: változékony időjárás, kevés megtehető edzőkör, világszínvonalú pálya, szlovák-cseh élmezőny, amiből egy csodálatos aranyérem és egy negyedik hely jött ki. Liszi Attila nyert az akkor először bevetett Mondraker Summum-jával, Rajmi negyedik. Attila első külföldi abszolút győzelme, ami a sportban magyar szinten is történelmi pillanat, Rajmi bebizonyította ütőképességét a combcsonttörése után is és a csapatnak is egy nagyon sikeres hétvége. Az biztos hogy ezt a pár napot nem fogjuk elfelejteni!

A siker okozta mámorban kezdtük meg a közel egy hónapos nyári downhill versenyes szünetünket, hiszen tudtuk, hogy a szezon második fele (pontosabban kétharmada) még sűrűbb lesz és nem szabad kibukni. Azért írtam downhill-es szünetet, mert közben ellátogatunk a Four-cross Magyar Bajnokságra http://offline.hu/blog/li..., ahol Liszi Attila egy jókora meglepetést tartogatott nekünk. Az időmérőn harmadik lett, a futamok során pedig bejutott a döntőbe, és ha nem kezd el szórakozni a nézőkkel, akkor feláll a dobogó második fokára. Így azonban maradt egy negyedik hely, Hódi Bandi pedig ötödiken végzett. Így is ok, nem a mi sportágunk, a lényeg itt úgyis a hangulat volt és hogy nehogy már ne üljünk autóba valamelyik hétvégén. :)

Szünet után Szlovák OB és Kupa harmadik forduló, majd két hétre rá a negyedik. Ezek összefoglalóit a hamarosan megjelenő Standmag számban olvashatjátok. Annyit azonban megígértem, hogy megírom, hogy ki volt a másik magyar és hol, aki megverte idén Attilát. Ugyanis ez csak kétszer fordult elő. Rajmi volt az egyik még Polomka-n, ahol közel 2 másodperccel és egy helyezéssel tudott Ati elé kerülni. A másik pedig a Szlovák Kupa negyedik fordulójában történt, ahol az egész hetes eső áztatta lapos pálya és az azon lévő agyag közel biciklizhetetlenné tette azt. Így fordulhatott elő, hogy Attilát meg lehetett fogni, a sors fintora hogy ez én (Gács Péter) lettem. A különbség nagy volt, remélem soha többé nem fordul elő ilyen.

Augusztus első hétvégéjén a semmeringi 24órás DH-ra került sor, ahol a hatfős csapatok között voltunk érdekeltek Liszi Atival, Hódi Bandival és Ettingshausen Mátéval. A Team Geronazzo fantázianevű alakulatot erősítették és nyerték a kategóriájukat immáron másodjára.

Itt a vége a második résznek, a harmadik, azaz a lezáró cikkben végigfutunk a következő igencsak nagy jelentőségű versenyeken (VB, VK, kupadöntő, stb…) és kiemeljük az év legjeit. Stay tuned!

Galéria (A képgaléria megtekintéséhez kattints az egyik képre):