Évértékelés, avagy mi is volt ez a 2011 – 3.rész

Elérkeztünk az évértékelő cikksorozatunk harmadik, befejező részéhez, melyben helyet kap világkupa, világbajnokság, összetett sikerek és nem maradhatnak el a legek sem. Utazás nyolc országon át, ez az ami vár most ránk.

Szokták mondani, hogy a „nehezén már túlvagyunk”, azonban ez nálunk pont az ellentéte volt, azaz csak ekkor jött a neheze! Ugyanis a szezon vége volt a legsűrűbb és a legnagyobb kihívást jelentő versenyek is ide torlódtak fel. Hét hét, amelyből csak egy hétvégén nem volt versenyünk, és alig pár napot töltöttünk itthon hétközben, hogy rendbe hozzuk és újra felkészítsük a technikát, pótoljuk az alkatrészeket, kimossuk a ruháinkat és feltankoljuk készleteinket. Volt amikor éppen csak egy éjszakát aludtunk itthon és már utaztunk is tovább.

Augusztus 17-én startoltunk el Olaszországba a Val di Sole-ban rendezett világkupa döntőre. Aki már elfeledte a nyarat, annak gyorsan megemlíteném, hogy ekkor maradt végre abba a hónapokig tartó esős őszi idő és lett igazán nyár. Csodaszép napsütés volt, lent kánikula, fent a rajtban szinte fagyos hideg. A 2008-as igencsak emlékezetes világbajnokság pályájáról tudni kell, hogy ennél talán csak egyetlen keményebb dh versenypálya van jelenleg (amiről szó is lesz néhány bekezdéssel lejjebb), de fiaink nagyon jól állták a sarat (port). Rajmi túllépett egy nagy lelki határon, ami nagyon fontos volt már, Ati pedig tovább közeledett a top80-hoz. Leogangban még 13 másodperc kellett a döntőbe jutáshoz, itt már csak 7,5.

A szezonban tíz lefutott verseny után és a már korábban említett sűrűjében alkalmasnak találtuk a pillanatot, hogy pár napig ne a versenyzéssel foglalkozzunk, és az olasz tengerparton tartsunk egy LiMiT nyaralást. A szezon talán legfelszabadultabb és legviccesebb napjai voltak ezek.

Amint hazaértünk visszarázódtunk egyből a felkészülésbe, következett a Szlovák Kupasorozat ötödik fordulója. Volt a pontversenyben mit behoznia, illetve ledolgoznia Attilának, ami sikerült is neki, valamint a csapat további tagjai is jó eredményeket könyvelhettek el. A versenyről a részletes leírást a hamarosan megjelenő Standmag-ben olvashatjátok.

Ekkor volt a szezonunk sarokpontja. Vasárnap este/éjjel hazaérkezés, hétfőn pedig indulás Svájcba a világbajnokságra. Hihetetlen úti élmények, majd a korábban említett legkeményebb dh versenypálya fogadott minket. Mindez egy oly mértékben gyönyörű környezetben, hogy azt leírni nem lehet. A három fős válogatott keretben Liszi Ati, Lukács Rajmi és a sérült Kántor Mikit váltó Szecskay András kapott helyet. Külön öröm volt látni, hogy az olasz világkupa után megtáltosodott Rajmi igen jó tempót diktált, bizakodtam is benne hogy itt valami igazán maradandót fog alkotni. Ha nem is maradandó, de tartós lett, csak egy negatív előjellel. A „Sam Hill crash” néven elhíresült kanyarban Rajmi egy felvétel során akkorát esett, hogy a csuklója bánta, és a szezonban már nem is tudott többet rajthoz állni. Hatalmas mínusz, ráadásul Szöcske is kibukott az edzések során, így Attilára maradt a feladat, hogy lehozza a döntőben a magyar mezt.

Egész héten száraz talaj, majd a döntőre mocsár. Ati higgadtan és kiválóan csinálta azt amihez a legjobban ért, és hetedikként jött át a célvonalon. Végül az abszolút magyar csúcsnak számító 40. helyen végzett, világbajnokot és világkupa győztest is maga mögött tudva, ráadásul a szlovák és cseh válogatottból egy rider sem tudta megelőzni. Beszámoló: http://offline.hu/blog/li...

Megvolt a magyar bajnoki cím és a kiváló szereplés a világbajnokságon, már csak egy elvarratlan szál maradt 2011-re, mégpedig a Szlovák Kupa összetettje. A vb-t követően mindössze egy röpke pihenő lehetett, és egy hétvége elteltével már következett is egymás után a kupasorozat utolsó két fordulója. A végkifejlettet sokan tudjátok, hiszen sikerült az előzetes cél, azaz Attila az összetett második helyet szerezte meg. Hogy miként alakult a hatodik és a hetedik forduló, azt szintén a következő Standmag-ben olvashatjátok.

Ezzel vége is lett a versenyszezonunknak, majd jött pár bicózás, fotózás, videózás és végre a várva várt kötelező pihenés. Az ősz végén elindult a felkészülés 2012-re, mind edzésileg, mind technikában, valamint a háttérmunka is felpörgött. Lettek/lesznek bőséggel változások, a rendezvényszervezéssel sem állunk le, de mindent majd a maga idejében, feladatokkal és nyitott kérdésekkel egyelőre még tele a padlás. Nyilvánvalóan a piszkos anyagiak befolyásolják a tényezőket, remélhetőleg minden összeáll, és hasonló pozitív eredményekkel, élményekkel gazdagodva írhatom meg jövő ilyenkor a következő évértékelésünket.

Végül pedig az elmaradhatatlan legek 2011-ből:
- Legizgalmasabb futam: A Szlovák Kupadöntőn (Ruzomberok - Malino Brdo) Liszi Ati döntő futama az összetett második helyezésért.
- Legviccesebb pillanat: csodálatos táj, 50km hosszú osztrák szerpentin, férfias tempó, de ez utóbbit már nem bírta se Rajmi se Ati gyomra, nem folytatom.
- Legcsendesebb órák: A Szlovák Országos Bajnokság (Mala Lucivna) döntőjét követően. Attila ugyanis az utolsó előtti kanyarban esett és lett végül csak 8.
- Leghangosabb órák: vacsora és közben szombat esti vidámkodás az év első versenyén Csehországban.
- Legnagyobb baki: Rajmi más nyakvédőjét vette fel a polomkai időmérőre, ami egészen másképp volt beállítva, szorította, nyomta. Sok-sok másodperc elvesztése lett az eredménye.
- Legnagyobb meglepetés: Szlovák Kupa 5. fordulója, Plejsy, „hogy lettünk itt ilyen versenyképesek?”
- Legnagyobb csalódás: mikor kiderült, hogy Rajmi nem tud rajthoz állni a világbajnokság időmérőjén a csuklósérülése miatt. Egész addig olyan tempót diktált a vb-n, hogy mindannyinkat meglepett.
- Legnagyobb előrelépés: Liszi Ati teljesítménye sárban
- Legnagyobb visszalépés: Tihany DH elmaradása (jó hír azonban, hogy 2012-ben újra megrendezésre kerül)
- Legörömtelibb pillanat: Liszi Ati hetediknek érkezik be a világbajnokság döntőjében

Itt a vége, "fuss el véle", szerettük 2011-et, és reméljük 2012 is tartogat finomságokat mindenki számára!

Forrás: www.limitracing.com

Galéria (A képgaléria megtekintéséhez kattints az egyik képre):