Graffiti Fine Art Budapest

A hazánkban már több mint 10 éve tevékenykedő Rask és Rapa, akiket bátran nevezhetünk a graffiti-mozgalom úttörőinek, a Fáklya klubban két héten át kiállított vászonra festett alkotásaikkal örvendeztették meg a graffiti szerelmeseit, és az újdonságok iránt érdeklődőket. Tévhitem, mely szerint graffiti csak falakon és járműveken mutatja meg igazi arcát, megdőlt. Bebizonyították, hogy az utca festészetét lehet műtermi körülmények között is végezni, azaz lehet művészi igénnyel kidolgozva vászonra festeni. A kiállítás méltán nevezhető korszakalkotónak, mivel megmutatja a világnak, hogy a graffiti korunk olyan érdekes, és a lehetőségek végtelen variánsát tartalmazó jelensége, amely mellett nem mehetünk el csak úgy csukott szemmel.

Most pedig szeretném az alkotók néhány gondolatát megosztani veletek, hogy jobban megértsétek a képeiket.

Gondolom eleinte Ti is falakra festettetek, de aztán mégis hogyan tértetek át ilyen művészi vásznas képek festésére?

Ugyanúgy kezdtük el, mint a firkászok. De a graffiti-mozgalomban eltöltött hosszú évek során, már elérkezettnek láttuk az időt, hogy az utcai rajzainkat egy magasabb szintre emeljük. Minden ember álma, hogy abból éljen meg, amit szeret csinálni. Mi ezt szeretnénk megvalósítani. De ez nem azt jelenti, hogy el kívánunk távolodni a graffititől. Büszkék vagyunk rá, hogy honnan jöttünk. Nem tagadjuk le writer múltunkat.

De nem éppen az illegalitás adja a graffiti varázsát?

Igazad van, de ha már az ember háta mögött több száz vonat és illegális akció áll, akkor már nem kapja meg ugyanazt az élményt. Ezért is fogtunk bele valami újba, és hidd el, ennek is meg van a maga varázsa. Itt azt is meg tudod valósítani, amit az illegális akcióknál nem. A cél a határok túllépése.

Technikáját tekintve, mennyiben tér el a falfestészettől?

Semmiben nem tér el, csak a felület más. Az pusztán részletkérdés, hogy vonaton, falon, vagy vásznon jelenik meg egy alkotás. Persze minőségbeli különbség van az utcán fellelhető és a galériákban helyet kapó graffitik között. De ugyanúgy az alkotó érzéseit és kreativitását tükrözi, hiszen a festészet maga egy önkifejezési eszköz.

Miért van az, hogy az utcán nem lehet hasonló minőségű képeket látni?

Az utcán az illegalitás miatt nincs időd ilyen igényesen kidolgoznod a rajzot, így nem tudsz elegendő időt áldozni egy képre. Mindennek megvan a maga helye. Az utcára más minőségű graffiti való, mint a galériákba. De attól még, hogy vászonra fested, a stílusod megmarad. A képeinken átérződik, honnan jövünk. Gondolkodásunk mélyén ott gyökereznek a múlt emlékei és a jelen pillanatai, amelyeket nem lehet letagadni, hiszen ezeket vetítjük ki a vászonra.

Nem lehet, hogy ezek a képek sokkal több mögöttes jelentést hordoznak magukban, mint az utcán lévők?

Több mondanivalót érzek a háttérben. Sokkal kifejezőbb, ámbár lehet, hogy mást mond nekem, mint amit Ti akartatok kifejezni vele.
Mint ahogy már említettük, különbséget kell tenni az utcai falfestészet és a vászonra vitt munkák között. A fal egy speciális csatornát képez, amelyen át maguk a firkászok üzengetnek egymásnak, hogy így próbálják a nevüket ismertté tenni. De a vásznon nem ez az elsődleges szempont, hanem a kreativitás és fantázia szabadjára engedése, amely által egy belülről jövő pillanatnyi érzelmi állapotot megjelenítve, egy megtervezés nélküli képet hozzunk létre.

Mérföldkőnek számító kiállítást hoztatok össze. Mi volt ezzel a szándékotok?

Ez egyfajta bizonyítása és reprezentálása annak, hogy ez valóban művészet!
A kiállítás éppen ezért kapta a Graffiti Fine Art nevet. Szerettük volna bemutatni, hogy a graffitit lehet művészi színvonalon is művelni. De ezt nem azt jelenti, hogy nekünk nincs mit fejlődni. Hiszen autodidakta módon tanultunk meg festeni, és nem jártuk semmilyen művészeti iskolába. A kiállításon mások is helyet kaptak (például Detail, Nikon), de igazából a mi képeinkről szólt.

Hogyan fogadták ezt az emberek? Voltak-e olyanok, akik eleinte elítélték a graffitit, de megnézték a kiállítást és megváltozott véleménnyel tértek haza?

A legtöbb ember nem arra számított, amit látott. Sokan valami falakra felfújt rajzokat vagy betűfestészetet vártak. Nem hitték volna, hogy ennél komolyabb tartalmú és vászonra készült munkák lesznek kiállítva. A fogadtatása tehát elég vegyes volt. Akik ismertek minket, azok elvárták, hogy hozzuk a formánkat. De semmiképpen sem akartuk ezzel azt jelezni, hogy a graffitit mindenkinek így kell művelnie. Csak létre szerettünk volna hozni valamit, amellyel meg tudunk magunkból mutatni egy keveset. A mindennapi szürkeségbe szerettünk volna valami érdekeset belecsempészni. Megmutatni, hogy ilyen is létezik és ilyet is lehetséges készíteni. Laikusok számára is érthető módon akartuk tálalni a graffitit.

Lehet tudni, hogy mennyien nézték meg?

A vendégkönyv sajnos eltűnt, amiből ezt valamennyire le lehetett volna szűrni. De a megnyitón kb. 500 ember volt.

Van valami kedvenc képetek? Vagy valami olyan, amit az újság olvasói figyelmébe ajánlanátok?
Olyan, ami kimondottan tetszik olyan nincs. Maximalisták vagyunk. Ha jól sikerül egy kép, az csak egy még jobb kép létrehozására inspirál minket. Nem szeretnénk a képekhez hozzáfűzni semmit, mert az csak belemagyarázás lenne. Mindegyik kép egy aktuális hangulatot ragad meg, és mindenki találhat benne olyat, amit a magáénak érez.

Jövőbeli tervek?

Mindenképpen szeretnénk még tető alá hozni hasonló jellegű kiállításokat.
S úgy nézz ki, hogy egy régi álmunk is beteljesülőben van, azaz egy műterem, ahol végre családias hangulatban, rendes munkakörülmények között festhetünk.

Aki még több információkat szeretne begyűjteni az ifjú titánokról és munkáikról, annak figyelmébe ajánlom: www.brushbro.at.hu weboldalt!