P'okosságok

Talán ez a legdurvább eddig. Beteg videóval, amiben megfigyelhető milyen elképesztő mozgáskoordinációval rendelkezik a Pókdeszkás.
Erről a következő jut eszembe. Mikre nem képe a magyar nyelv! Ez a mondat ászpárántá-ül van: Ádám bátyám pávát látván pávává vált.

Kár pedi glen

Bizonyára a reszkető félelem fogja el a szíveket, ha visszautalok a pár alkalommal ezelőtti okfejtésemre, ami azt taglalta, hogyan tegyük magunkat nevetségessé egy egész iskola és a szülői nézősereg előtt. Idén érettségiző olvasóink örülhetnek, hogy Fortuna Pókasszonya ennyire pártfogásába vette jövőjük szebb alakulását. Akkor a szalagavatóval kapcsolatosan láttam el bölcsességekkel a jó tanácsaimat kikérni egyáltalán nem kívánó népeket. Ugyanezt a jeles hagyományt folytatom most. Kiváló tippeket szeretnék csöpögtetni az érettségi szünet hatékony és tevékeny eltöltésére.
Habár én még az agg érettségi rendszerben vizsgáztam, a világ nem sokat változott.
Van itt egy kínos dilemma, ami változatlanul kísért. El kell döntenünk, mi az igazán fontos számunkra. Megragadni a lehetőségek közül azt, ami saját magunknak a legmegfelelőbb, olykor ellentmondva ezzel a nyáj bégetésének. Senki se mondta, hogy ez könnyű. Dönteni és vállalni. Rosszul dönteni és vállalni. Vannak variációk. Szóval nem könnyű.
Hogy ne virágnyelvi fejtörőkben fejezzem ki magam, finoman szólva titokban kellett tartanunk, hogy az érettségi szünetben mi nem tanulunk és készülünk, hanem GÖRDESZKÁZUNK, FILMEZÜNK, MATEK FÜGGVÉNYTÁBLÁVAL LETAKART KÉPREGÉNYEKET OLVASUNK. A készülés talán abban merült ki, hogy felhívtuk néha egymást, hogy megnyugodjunk, „te tanulsz? Aha, igen. Hát én nem, x-ment olvasok. Ja, igazából én is aliens vs predatort nézek.
Tehát elkészítettük ezt a filmet, illetve én hoztam bele a telefonellenes szemléletem, Totó pedig varázslatos filmkészítő tudásával hintette meg.
Lassan 6 éve készült már, de valahogy mintha időtlen lenne. Igaz, itt randább vagyok, mint most. A fogszabályzóm meg néha kilátszik. Igaz, a fogsorom belső részén van. Aki megtalálja és bemásolja a fogszabis filmkockákat egy vödörbe, megtudhatja, hogy tasmán ördögök vagy egy használt turmixgép-kereskedés fogja-e majd az élete értelmét jelenteni. Csalni nem ér.
Szeleburdi egyének most azt hihetnék, hogy végre igazolást nyert a carpe diem életérzésbe vetett azonosságuk. Nos, én nem erre gondolok. Nyilván vannak olyan kötelességek, amiket teljesíteni kell, de a lehetőségek okos mérlegelésével sok időt és energiát spórolhatunk meg. Az agyatlan kiszolgálása az „élj a mának, szívd ki az élet velejét” elvnek kissé esetleges. Keating tanár urat idézve, ki lehet azt szívni úgy is, hogy nem akad meg a csont a torkunkon.
Nekem a telefon majdnem cigányútra ment. De időben kiköptem.