Időutazás

Már Funk előző albuma ("Jelentések Fanyarországból") sem hagyott túl sok kívánnivalót maga után. Az új lemez pedig szinte tökéletes. Köszönheti ezt a címben sejtetett feelingnek. A BAZ-megyei hadarógép remek érzékkel válogatta össze a harmincas-negyvenes évek kávéházba beülős, kabarés-varietés világát idéző hangmintáit. Mindezt természetesen hardcore hip-hoppal önti nyakon, ám a mintáknak, és a nosztalgikus közjátékoknak köszönhetően két földbedöngölő bít között mi is ott találjuk magunkat egy békebeli cukrászdában. A borító szintén ezt a hangulatot idézi, kerek formát adva az egész történetnek. Funk kevés közreműködőt hívott a lemezre, így jól kibontakozhat ő maga. A szövegek értelmesek, felépítettek, a "Molylepke" pedig már egyenesen költői. A Dopemannek való beszólás is teljesen a helyén van (valószínűleg nem csak Funkot idegesítette az álszent "Mi Van Tesó?"). Szumma, szummárum, ez a lemez egyben van, az image eredeti, a rímek vérprofik. Ha Karády még élne, valószínűleg Funkkal csinálna featet.

Értékelés: 10/10